Az ókori elő-ázsiai, azon belül a mezopotámiai anyagi kultúra talán leggazdagabb tárgycsoportját a különböző kőzetekből készült, a kézműves technológia szempontjából a legmagasabb színvonalat képviselő, változatos témájú ábrázolásokat hordozó pecséthengerek képezik, amelyek az i.e. 3300–300 közötti időszakban készültek. Az általunk vizsgált időintervallumban (i.e. 1000–300) a pecséthengerek az egész elő-ázsiai térségben, a nagy birodalmak – az Újasszír, az Újbabilóni és az Akhaimenida Birodalom – területén, illetve azok szomszédságában is jelen vannak. A társadalom különböző rétegei használták azokat, többféle funkciót ellátva.

A pecséthengereket elsősorban dokumentumok (adminisztratív és gazdasági tevékenységek) hitelesítésekor, illetve értéktárgyak, helyiségek lezárásakor alkalmazták. Rang vagy beosztás jelölésére, megbízások elvégzésére is szolgáltak emellett, továbbá amulettként, ékszerként is viselték tulajdonosaik, s gyakran a halotti kultusz és a túlvilág kellékeiként is felbukkannak.